Blog

Kávészünet interjú – Zajakovszki Bianka: Jégkorong

HÍREK | 2024 February 22, Thursday

Clarity Mai interjúnkban Zajakovszki Bianka kolléganőnkkel beszélgetünk, aki ütős hobbi mellett döntött.

 

Clarity Mikor és hogyan kezdődött a szenvedélyed a jéghokival?

Bia  Még általános iskolában lehetőségünk volt rendszeresen járni korcsolyázni, akkor szerettem bele a téli sportokba. Később pedig gyakran jártunk jégkorong meccsekre családosan is, bérletünk volt. Állandó közös program volt a szurkolás. Az egyik meccs végén pedig oda lépett hozzánk egy férfi, hogy pont velem egykorú lányokat keresne a csapatába, majd meghívott, hogy nézzek meg egy edzést. Így ismertem meg az első edzőmet. Habár tisztán emlékszem, hogy utáltam azt az első edzést, ügyetlennek és gyengének éreztem magam az akkor serdülő csapatban, valahogy mégis a jégen ragadtam.

 

Clarity Mi az, ami megfogott a jégkorongban, és miért választottad ezt a sportot?

Bia Talán inkább mondhatjuk azt, hogy ez a sport választott engem. 😊 Annak ellenére, hogy ez egy fizikailag és mentálisan is igencsak megterhelő sport, sok mindenre megtanított az évek során. Fegyelemre, becsületre, sportszerűségre, bizalomra, de talán a legfontosabb az összes közül, hogy megtanultam csapatban gondolkodni. Ha új sportot kellene választanom, biztosan valamilyen csapat sportban gondolkoznék, rengeteg mindent tanulhat az ember saját magáról, és a környezetéről is. Sokat jártunk meccsekre, volt valami a sebességben, az ügyességben és a csapatmunkában, ami nagyon vonzott. Ráadásul semmi sem hasonlítható ahhoz a rohanáshoz, amikor bottal a kézben, a korongot kergetve siklasz a jégen.

Azt hiszem, ami igazán megfogott, az a sport és a stratégia kombinációja volt. A jégkorong nem csak arról szól, hogy gyors vagy és erős vagy; hanem arról is, hogy túljársz az ellenfeled eszén, előre látod a mozdulataikat, és a csapattársaiddal együtt dolgozol, hogy végrehajtsd a játékokat. Olyan, mint egy sakkjátszma a jégen, és minden percét imádtam. Ezen felül ott van még a bajtársiasság. Hihetetlen kötelék alakul ki a csapattársak között, amikor mindannyian egy közös célért dolgozunk. A játék magasságai és mélypontjai közelebb hoznak egymáshoz.

 

Clarity Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzésed, és miért?

Bia A hagyományos haka tánc jégen való megtapasztalása felejthetetlen élmény volt. Ez egy nemzetközi versenyen történt, ahol különböző országok csapatai gyűltek össze, hogy megmérkőzzenek egymással. Az egyik mérkőzés előtt az új-zélandi csapat mindenkit meglepett azzal, hogy ott a jégen mutatta be erőteljes haka táncát. Ahogy a ritmikus taposás visszhangzott a jégpályán, és a játékosok felsorakoztak, emlékszem, hogy a félelem és az izgalom keverékét éreztem. Az arckifejezésük intenzitása, a szinkronizált mozdulatok és a kísérteties énekek olyan energiával töltötték meg a csarnokot, amilyet még soha nem éreztem.

Ott álltam a felszerelésemben, körülvéve a csapattársaimmal, és nem tudtam nem meghatódni attól a nyers érzelemtől és büszkeségtől, ami az új-zélandi játékosokból áradt. Olyan volt, mintha évszázados hagyományokat és kultúrát közvetítettek volna a jégen. Ahogy a haka elérte a tetőpontját, éreztem, hogy az adrenalin lökésszerűen átjár. Olyan volt, mint egy csatára hívás, emlékeztető az előttem álló kemény versenyre. De egyben a kapcsolat pillanata is volt, a játék iránti közös szenvedély és tisztelet felismerése.

Miután a haka véget ért, egy pillanatra csend lett, mielőtt a tömeg tapsban tört ki. Bár a jégen egymás ellen készültünk küzdeni, a csapataink között kölcsönös csodálat és sportszerűség volt tapasztalható. Ez az élmény maradandó nyomot hagyott bennem. Emlékeztetett arra, hogy a sport ereje képes túllépni a kulturális határokon és összehozni az embereket. Minden alkalommal, amikor ezután a jégre léptem, magammal vittem a haka szellemét - vad, hajthatatlan és a játékot mélyen tisztelő.

 

Clarity Mi volt a legnagyobb erősséged a jéghokiban? Mi jelentette a legnagyobb kihívást?

Bia Az egyik legnagyobb erősségem a jéghokiban a taktikai gondolkodásom és a csapatjátékra való összpontosításom volt. Sosem egyénként, hanem annál inkább csapatban gondolkodtam, ennek megfelelően hoztam meg a döntéseimet adott helyzetekben. Igyekeztem az egész pályát figyelni, hogy akár támadásban, akár védekezésben is tudjak segíteni. Ide sorolnám még a face-off készségeimet is, ami igazán fontos pillanatokat teremtett a korongkihozatalok során.

Ezek mellett ott volt a fizikalitás kihívása is. A jégkorong egy durva sport, és a gyorsaságom ellenére néha küzdöttem a játék fizikai aspektusával. A kapu előtt vagy a palánkok mentén a pozícióért való küzdelem kemény tudott lenni, különösen, ha nagyobb, fizikálisabb ellenfelekkel kellett szembenéznem. Az, hogy megtanuljam, hogyan tartsam magam ezekben a helyzetekben, és hogyan használjam ki a sebességemet az előnyömre, miközben rugalmasnak kell maradnom, és meg kell őriznem az összpontosítást, határozottan olyan kihívás volt, amin folyamatosan dolgoznom kellett a hokis karrierem során.

 

Clarity   Milyen tanácsokat adnál azoknak, akik szintén jégkorongozni szeretnének kezdeni?

Bia Rengeteg mindent mondhatnék, hogy hogyan lehetne elkezdeni, vagy, hogy szerintem, hogy lehetne „jól” csinálni, de azt hiszem az összes tanács közül, ami most eszembe jutott, a legfontosabb a kitartás. Hiszen a tanulás és a fejlődés nem egy konstans folyamat, sajnos nem csak felfelé ívelhet. Tele lesz nehézségekkel, hullámokkal, talán még egy-két lépést hátra is kell tenni, de nem szabad feladni. Főleg akkor nem, ha van egy kitűzött célunk. A kitartás és a fegyelem mellett viszont elengedhetetlen az, hogy élvezzük, amit csinálunk, nem véletlenül kezdtünk neki. A legfontosabb, hogy érezd jól magad! A jégkorong egy pörgős, izgalmas sport, ezért élvezni kell a jégen való izgalmat és a csapattársakkal és ellenfelekkel való versenyzést. Nem szabad megijedni a hibáktól - ezek mind a tanulási folyamat részei. 😊

 

Clarity Mi az a legfontosabb tanulság, amit a jéghoki tanított neked az életre nézve?

Bia A legfontosabb lecke, amit a jégkorong megtanított nekem az életre, a csapatmunka és a rugalmasság értéke. A jégkorongban a sikert ritkán lehet egyedül elérni: az a csapattársak közötti együttműködés, kommunikáció és bizalom eredménye. Az, hogy megtanultam együtt dolgozni egy közös cél érdekében, támogatni egymást a kihívásokon keresztül, és csapatként ünnepelni a győzelmeket, megtanított arra, hogy milyen fontos, hogy másokra támaszkodjunk, és cserébe megbízhatónak kell lennünk. Emellett a jégkorong megtanított arra, hogy a nehézségekkel szemben is ellenálljak. Legyen szó kemény vereségekről, sérülésekről vagy a jégen történő visszaesésekről, a játékosok megtanulják, hogy fel kell szedniük magukat (sokszor fizikálisan és mentálisan is), le kell porolniuk magukat, és tovább kell lépniük. Ez a rugalmasság a jégen kívüli életre is átültethető, segít nekem az akadályok leküzdésében, és a kihívásokkal szembeni kitartásban.

Összességében a jégkorong erős csapatmunkát, rugalmasságot és elszántságot nevelt belém, amit az életem minden területére magammal viszek.

 Clarity Köszönjük a beszélgetést! 😊