Clarity: Nyári szünet előtti utolsó interjúnkat a Clarity-s anyukákkal készítettük. Arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan lehet megfelelni a munkahelyen és anyukaként is. Három kolléganőt, Andit, Szilvit és Rékát kérdeztük a témában.

Clarity: Hány gyermeketek van?

Andi: Két lányom van, mindketten nagykorúak.

Szilvi: Kettő. Egy hatéves fiú és egy kilencéves lány.

Réka: Egy.

Clarity: Mennyire volt nehéz visszatérni a munkaerőpiacra gyermekvállalás után? Mik a tapasztalataitok?

Andi: Vidékre költöztünk, hogy elkezdjük önálló életünket. Nem nagyon gondolkodhattam rajta mit szeretnék, mivel egy fizetésből nehéz volt megélni. Így amikor 2,5 éves lett a nagyobbik lányom, bementem az akkori cégemhez és kértem, hogy távmunkában kezdhessek el dolgozni - így sokkal könnyebb lett volna ellátni az anyai teendőimet, hiszen bármi gond van a gyermekemmel a bölcsiben, 10 perc múlva már ott tudok lenni mellette. A munkahelyemen örültek, hogy visszamennék, de a távmunkát nem tudták támogatni, mivel infrastruktúra sem volt még hozzá. Így kénytelen voltam munkahelyet váltani. Utólag visszagondolva nem is bánom, hiszen az új cég kifejezetten támogatta az anyákat. A kisebbik lányommal alig várták a munkahelyemen, hogy kicsit megnőjön a gyermekem, hívtak vissza dolgozni. Kaptam otthonra gépet és minden támogatást, ami szükséges. Szoftverfejlesztőként elegendő volt hetente egyszer bemennem konzultációra, otthonról pedig mindent meg lehetett oldani. 

Szilvi: Az elhelyezkedés könnyen ment – igazából sokkal könnyebben, mint gondoltam. ? Ugyanakkor azt is tudom, hogy a szerencsés kevesek közé tartozom, mert tulajdonképpen elsőre sikerült a szakmámban részmunkaidős állást találni, ami ráadásul nagyon közel esett a lakhelyemhez is.

A munkába való visszarázódáshoz több idő kellett, de szerintem sikerült aránylag gyorsan „felvennem a fonalat”, valószínűleg azért is, mert nem kényszerből kezdtem el dolgozni, hanem ez az én döntésem volt, és persze az sokat segített, hogy egy támogató környezetben kezdtem újra. 

Réka: Másfél éves volt a kislányom, amikor kezdtük úgy érezni nem elég neki kizárólag az én társaságom és az ismerős játszóterek-foglalkozások nyújtotta szórakozás. Ez egyúttal a malacpersely kiürülésével is egybevágott, így nem volt kérdés, hogy vissza kell térni a munkába. Másfél év kihagyás után az ember még nem távolodik el annyira a korábbi feladatoktól, ügyfelektől, működési modelltől, ezért pont ott és úgy tudtam a munkát folytatni, ahol abbahagytam.

Clarity: Hogy oldjátok meg a mindennapokban, hogy szuperwoman-ként a munkában és a családdal is tudjatok foglalkozni?

Andi: Nekem szerencsém van, mivel egyrészt a férjemtől, másfelől a nagyszülőktől sok segítséget kaptam. Talán az a legnehezebb, hogy agyban is el kell engedni a munkát, amikor hazaérsz. Egy szellemi, kreatív munkánál ez szinte kivitelezhetetlen. Amikor egy algoritmusnak, vagy valamilyen problémának a megoldása ott van a fejedben, az nem olyan, hogy na most akkor otthagyom és majd másnap reggel folytatom.

Szilvi: A legnagyobb nehézséget az elején a betegségek okozták, főleg, amikor mindkettő egyszerre volt beteg és még a munkában is helyt kellett állni, mostanában pedig inkább a „gyereklogisztika” igényel komolyabb előre tervezést.  Szerencsém van, mert van „bevethető” nagymama, aki a gyerekek körül tud nekem segíteni, illetve a munka oldaláról pedig adott a kellő rugalmasság (akár hely, akár időbeosztás szempontjából), hogy össze tudjam egyeztetni a kettőt.

Réka: Tervezés és csapatmunka kérdése az egész. ? A betegségekkel, leadásokkal és ad-hoc tűzoltásokkal terhelt időszakokban családi segítség nélkül nem tudnánk megoldani. Nálunk a bölcsödébe és onnan haza juttatás az én feladatom, este-éjszaka szoktam a befejezetlen sürgős feladatokhoz visszatérni.

Clarity: Nem olyan rég elkezdődött a nyári szünet, ilyenkor hogyan lehet megoldani dolgozó szülőként? Találtatok izgalmas táborokat és nálatok is mozgósítani kell a nagyszülőket?

Andi: Naprakész információim vannak két izgalmas táborról is, mivel az egyik lányom nyári munkaként gyerekeket táboroztat. :)

Az Állatkertben működik egy nyári napközis ZOO tábor. A gyerekek nagyon szeretik, mert olyan állatokat etethetnek és simogathatnak, amihez egy normál látogatás során nem férhetnek hozzá, így maradandó élményt szereznek.

A másik a Robotika tábor, ahol olyan számítógépes programokkal ismerkedhetnek meg, amelynek a segítségével egyszerű robotokat tudnak vezérelni az 1 hét elteltével.

Szilvi: Ez az időszak elég komoly tervezést igényel. Táborok, nagyszülők, közös nyaralás – így sikerül a 10 hetes szünetet megoldani. Szerencsére lehetőség sok van, csak győzzön az ember válogatni…

Réka: Nálunk a táborok egyelőre nem jönnek szóba, mivel a kislányunk nagyon kicsi még. A családi bölcsi egyik előnye, hogy csak két hétre áll le augusztusban, ezt pedig igyekeztünk összehangolni a nyaralással, így együtt lesz a család.

Clarity: Otthon meritek hagyni egyedül őket? Ez a kérdés főként Szilvinél lehet aktuális, de Andi, Te mikor hagytad otthon őket egyedül?

Andi: Kb. 14 éves korukban napközben néhány órára.

Szilvi: Szerintem még nem elég nagyok ehhez. Még egy pár év kell hozzá.

Clarity: Szilvi, Réka tervezitek, hogy valamikor behozzátok a gyerekeket az irodába? Persze még nem dolgozni, csak ismerkedni. ?

Szilvi: Voltak már többször is. Előfordult, hogy nem tudtuk máshogy megoldani és bejöttek velem egy pár órára, amíg elintéztem a sürgős dolgokat, megbeszéléseket, de szervezett program keretében is: a Mikulás bulit minden évben várják, kíváncsiak arra, hol és kikkel dolgozom.

Réka: Egyelőre nem tervezem, 2x40 perc oda-vissza a kocsiban, amikor a játszótéren is lehetne őrjöngeni…. neeeem. Jobb a békesség. ?

Clarity: Köszönjük szépen a beszélgetést! ?