Egy kávészünet arra is jó, hogy a napi feladatok mellett arról beszélgessünk, mi foglalkoztat minket a munkán kívül. Ezúttal Sándor, a Claritynél Manager Consultantként dolgozó kollégánk mesél a gravel kerékpározásról. Hogyan kezdődött ez a hobbi, mitől lesz emlékezetes egy tekerés, és mi viszi tovább az embert egy nehezebb emelkedőn? Beszélgetünk kedvenc útvonalakról, váratlan kihívásokról és olyan tervekről is, amelyekért újra érdemes nyeregbe szállni.
Clarity: Hogyan kezdődött nálad a kerékpározás? Volt egy konkrét élmény vagy valaki, akinek a hatására belevágtál?
Sándor: Gyerekkoromban vidéken nőttem fel, még nagymamám tanított biciklizni. Budapesten aztán évtizedekig nem bicikliztem. Változást a Covid-időszak hozott, amikor a kerékpározás egyszerre jelentett sportolási lehetőséget és legális kimozdulást. Akkor vettem meg az első felnőtt kerékpáromat, egy Kellys márkájú trekking kerékpárt, amivel egy év alatt 2–3 ezer kilométert mentem. Utána váltottam kategóriát, és vettem egy gravel biciklit, a szerelem pedig azóta is tart.
Clarity: Mi fogott meg éppen a gravel bringázásban? A sebesség, a hosszabb távok, a tájak felfedezése – vagy valami egészen más?
Sándor: A gravel kiváló típus, ha aszfalton száguldanál, csomagokkal túráznál, vagy terepen is tekernél. Ez a komplexitás nagyon jó alapot ad arra, hogy lényeges kompromisszumok nélkül tudj haladni, és olyan helyekre is eljuss, ahova gyalog vagy autóval már nem mennél el.
Clarity: Hogyan néz ki számodra egy igazán jó tekerés? Előre megtervezett útvonalon indulsz, vagy néha menet közben alakul, merre mész?
Sándor: Alapvetően a hosszabb hétvégi túrákat megtervezem, mert fontos a táv, a szintemelkedés, a domborzat, valamint a pihenő- és vízvételi pontok ismerete, hogy a lehető legtöbbet tudjam kihozni az adott napi edzésből és haladásból. A rövidebb túrákon gyakran előfordul, hogy letérek új, addig számomra járatlan ösvényekre, így nagyon szép és izgalmas helyekre jutok el.
Clarity: Inkább egyedül vagy társaságban szeretsz kerékpározni? Mit ad neked az egyik, és mit a másik?
Sándor: Korábban volt egy 4–5 fős baráti társaság, akikkel szinte minden hétvégén mentünk, viszont családi elfoglaltságok, költözés és egyéb okok miatt egyre ritkábban tudtak csatlakozni. Most már inkább egyedül megyek, viszont így hosszabb, nagyobb tempójú túrákat is tudok tenni. Én egész évben szoktam biciklizni, a hideg idő pedig sokaknak diszkomfortos.
Clarity: Melyik bringás élményedre emlékszel vissza a legszívesebben? Mi tette különlegessé azt a napot vagy útvonalat?
Sándor: A legjobb túrám idén Salzburgban volt. Öt napot voltam kint az egyik barátommal, minden nap mentünk. Gyönyörű tájak, alpesi legelők, változatos domborzat, illetve tükörsima kerékpárutak vannak Ausztriában és Németországban, ahol emlékezetes élmény volt biciklizni. Biztosan visszatérek még.
Clarity: Volt olyan helyzet, amikor komolyan meg kellett küzdened a folytatásért? Mi segített átlendülni a holtponton?
Sándor: Volt egy komolyabb esésem és ebből adódó sérülésem. Bár néhány héttel később visszaültem a biciklire, még hónapokig nagyon óvatos voltam, és volt egy folyamatos félelemérzetem. Az segített leginkább feldolgozni, hogy elfogadtam a helyzetet, a nehéz érzéseket, és utána is folyamatosan mentem, kisebb sebességgel, óvatosabban. Egy idő után aztán helyreállt az önbizalmam is.
Clarity: Mi történik a fejedben tekerés közben? Teljesen kikapcsolsz, az útra és a tempóra figyelsz, vagy ilyenkor születnek a legjobb ötleteid?
Sándor: Általában, amikor elindulok, az elején még rugózok az aktuális, hétköznapi magánéleti vagy munkahelyi témákon. Aztán 5–10 kilométer után jellemzően flow-ba kerülök, és teljesen át tudok szellemülni. Ilyenkor a gondolkodás helyét átveszi a sebesség és a táj élvezete.
Clarity: Hogyan fér bele a kerékpározás a munkával teli hétköznapokba? Van bevált rutinod, vagy inkább az aktuális lehetőségekhez igazodsz?
Sándor: Nyáron munka után, délután 5–6 körül még el tudok menni 2–3 órát tekerni a környéken, mert sokáig van világos. Mostanában a kerékpározás már inkább hétvégére tolódik, jellemzően vasárnaponként megyek hosszabb utakat.
Clarity: Van olyan dolog, amit a kerékpározás tanított meg neked, és a tanácsadói munkádban is hasznát veszed?
Sándor: Az egyik fő tanulságom, hogy a legtöbb új út nehéznek tűnik az elején. Aztán amikor tapasztalatot szerzek, tudatosan készülök egy-egy hosszabb túrára vagy emelkedőre, meglepő, mennyire könnyű is tud lenni ugyanaz, ami korábban még nehézséget, „ezt nem tudom, hogyan fogom megcsinálni” érzést okozott. Fontos, hogy a nehézségek csak átmenetiek, illetve szükségesek a fejlődéshez.
Clarity: Van bakancslistás útvonalad vagy következő bringás célod? Miért éppen az vonz?
Sándor: Jövőre tervben van a Garda-tó megkerülése. Alapvetően a táj, illetve a környék hangulata vonz már évek óta, remélem, jövőre tényleg sor kerül rá. 😊
Köszönjük Sándornak a beszélgetést és a betekintést a gravelezés világába! Sok emlékezetes tekerést és új élményt kívánunk a következő utakhoz. Mi pedig hamarosan újabb kávészünettel jelentkezünk, hogy egy másik kollégánkat is megismerhessétek a munkán túl.
